Egy egész ország rágta a körmét véresre a Nagy Ő miatt, olyan sok és izgalmas dolog történt vele az elmúlt években. Szuper pasik oldalán tűnt fel, volt profi táncos is valami Andzselóval, aki fene se tudja miért, de egyszer csak megszökött innen, a nagyasszony meg - ha minden igaz - ment utána. A faszi biztos nagyon örült neki. De a legcsodálatosabb az volt, amikor kiállt nagy büszkén és mutogatta felpumpált seggét. Meg van még egy csomó ilyen szarság, sorolni is nehéz, erősen igénybe veszi az emberi agy teljesítőképességét. Ennyi nagy tettet számon tartani képtelenség. Szerencsére évtizedekkel ezelőtt nem éltek ilyen nagy emberek ebben a kis Magyarországban, mert a Neumann-féle szerkezet bizony nem bírta volna a terhelést. Na de.

Most jönnek a friss hírek arról, hogy M. Anikó megtalálta a számítását. Miután hazatért a lehetőségek hazájából, talán hosszan tépelődött azon, hogy merre tolja tovább a biciklit. Most újra mosoly van arcán. Miskolcon dolgozik egy kaszinóban és az egyik szaklap szerint boldogan törölgeti az asztalokat. Emellett kiszolgálja a vendégeket, beszélget velük (nyilván kalandos életének egy egy snittjét adja elő mint a messzi Amerikából jött ember), ilyesmi. Félreértés ne essék. Mindenkit elismerés illet, aki keményen megdolgozik a napi betevőért, ám M. Anikónál sosem lehet tudni.

A csúcsceleb volt már minden, olyan magasságokba emelkedett, amit egy sima minimálbéres - szocialista szóhasználattal: kisember - nem is remélhet. Volt már újságíró (gondolom, főleg kolumnás mélyinterjúkban utazott), modell meg ugye táncosnőként is hódított.

Ám végre most megérkezett. Évek óta panaszkodott arra, hogy nem talál magának olyan elfoglaltságot, ami kiegyensúlyozott életszínvonalat biztosítana számára. Hát igen, pedig nagyon kereste, tanú az egész nyugati világ.

Két ember beszélget.

Azt mondja az egyik ej, ej nem találok jól fizető állást, jaj jaj.

Erre a másik: tanulni kellett volna te majom!

Jóska