A névsorban első, megszólalását tekintve második Antal úrra gondolva Villnynak a többször is hangoztatott mérhetetlen szakértelem mellett az a bizonyos busztender jut eszébe, amiből rendesen áramlottak volna a közpénzmilliárdok magánzsebekbe. Aztán valamit elcseszhetett ez a jóember, mert a kis Vitézy minden vitézkedése ellenére simán összejött volna ez is, ha egy kicsit körültekintőbben jár el. (Állítólag SZDSZ-es köröket hagyott ki a buliból, azért borult rá a bili.) Amúgy pedig rengeteg pénz úszott el aláírásai miatt még ezt az ügyletet megelőzően, de mint az általa elmondottakból kiderült: ő mindent szigorúan szakmailag intézett, haszna nem volt a síbolásokból, nyomás nehezedett rá, parancsokat teljesített.

Hasonló módon siránkozott az első megszólaló, a roppant szerény Balogh úr is, aki nem egészen féléves, vélhetően kiemelkedő teljesítménnyel végzett munka után csöppent a cég élére. Hogy aztán Hagyó könyökhajlatában tényleg szar lehetett, az nem is lehet vitás, de hát szigorúan szakmai volt ő is, és nem győzte hangsúlyozni, hogy számláin nem landolt egyetlen fitying sem. Ő mindig csak akkor írt alá, ha már ott volt a szerződéseken az összes szükséges szignó. Persze, kértek tőle ezt-azt, de a félelem nagy úr, hát megtette.

Villany számára a legizgalmasabb a friss bűnbánó, Regőczi uram esete, aki minden szakértelem nélkül, ballib önkormányzati képviselőként lett a jobb sorsra érdemes cégnél fő kommunikátor és vezérhelyettes. Most talán a legtutibbal állt elő, amikor nem kis bátorsággal Nyakóék buszkunyerálására és Lendvai telefonjaira is emlékezett.( A csodálatos hangú pártelnök asszonynak amúgy nincs szerencséje ezekkel a telefonokkal, korábban azon kajánkodott az ország tájékozottabb része, amikor a mostanra kerekre hízott Friderikusznak ígérte be a tévéelnökséget.) Amúgy érdekes volt a megnevezettek védekezése is, mert igazából nem tagadtak. Nyakó ugye hátrányos gyerekeket utaztatott (talán Cusi remek táboraiba), Lendvai pedig csak azt tudta mondani, hogy sosem találkozott Regőczi urammal és nincs a BKV alkalmazásában álló rokona. Hát, még az is meglehet, hogy most az egyszer nem hazudott az elnöknő, mert harmadik pacsirtánk csak telefonokat emlegetett, no és azt, hogy a jó rokont, aki természetesen nem értett semmihez, havi 300 ezerért végül valami külsős cégnél helyezték el.

Szóval, Lendvai Gyurcsány-módra csak nem bontotta ki az igazság minden részletét, mint ahogy egyébként ezt eme most taglalt piros pont-vadászok sem tették meg. Már csak azért sem, mert az általuk "bevallott" ügyek egyszerűen jelentéktelenek ahhoz a volumenhez képest, amennyi pénz eltűnt és a mai napig is felszívódik ennél a cégnél. És abban is biztos volt Villany, hogy itt és másutt is a kezdetektől fogva így megy ez, csak az utóbbi időben valahogy elvesztették ezen urak a mértéket.

Talán éppen Gyurcsány példája lebegett a szemük előtt, aki ugye sikeresen megúszott minden kétes ügyletet. Hja, ha a főnöknek ilyen látványosan lehet, akkor bátrabban cincognak ám lejjebb a kisegerek.

Hogy aztán Villany miért biztos abban, hogy néhány hónap múlva is csak abba a bizonyos pincébe vágyik majd, azt talán a kedves olvasó is sejti. Ha nem, akkor meg jó neki és maradjon is az, ameddig a Föld kerek.

(MÁS)