Már akkor felberreghetett volna az a vészcsengő, amikor a kalapos hölgy 2002 áprilisának ama gyászos estéjén olyan furcsa dolgokat mondott Orbán előtt szólván a Millenárison. (Villanynak sokszor eszébe jut, hogy vajon mi lett azzal a hatalmas Fidesz-tortával, ami a soha meg nem érkező győzelmet várta valamelyik hátsó szobában. )

A focihoz deklaráltan nem értő hölgy furcsa pályafutása igazán innen indult és eztán azon volt, hogy a megroggyant Fideszt még tovább rugdossa. Nem rajta, rajtuk múlott, hogy Orbánék végül összeszedték magukat, no és az sem, hogy az MDF 2006-ban a kegyelem taknyán becsúszott a parlamentbe. Bizony, most már mindenki tudja, hogy ehhez akkor a Tisztelet Társasága által szállított szavazatok (és kopogtatócédulák) tömege kellett. No és az is persze, hogy az eme gyökeres fordulatot előre látókat és ellenzőket némi szocialista segítséggel eltávolítsák a frakcióból és a pártból. Ezt is hálálták meg a megmaradtak a gázmester vezényletével azokkal a sunyi kis szavazásokkal, amik után valahogy mindig meglett a szocialista többség az SZDSZ kiugrása és vacakolása után is 2009-ben

. Ezek után persze az is természetes, hogy gyorsan erodálódott a párt, felszívódott maradék háttere. Már a kirúgottakkal egész alapszervezetek vesztek el, és ez a folyamat csak fokozódott azzal, hogy Bokrost tették az EP-lista élére, majd jelölték miniszterelnöknek. (Nem véletlen, hogy az EP-választás ajánlóit már a Hit Gyülekezete biztosította az MDF-nek.) Szóval, az lett a történet vége, hogy hiába van a Somogyi úr nagy okossága meg a kitudja honnan összeszedett pénzek, nincs aki ajánlószelvényeket gyűjtsön Dávid Ibolyának. Még annyi aktivista sem maradt, hogy kitelepüljenek a kis állványzatokkal a közterekre. Persze, olyan ember sem nagyon van már ebben a szomorú országban, aki nekik adná a céduláját. (Villany is kinevette a hozzá bekopogtató csávót, aki erre el is ismerte, hogy tudja, hogy nem lesz meg a 750, de szép napidíjat kap ezért a tevékenységért, tehát bekopogtat mindenhová, aztán felveszi a pénzt és szépen hazamegy.)

Hogy aztán a Somogyi úrnak nem volt annyi esze, hogy ezt ne látta volna előre, azt már nem hitte el Villany. Mert biztos ki volt találva, hogy most ki adja a hiányzó cédulákat, csak aztán valami közbejött és akkor kezdődött el az a szánalmas kapkodás, nyomorult erőlködés az öt százalékot garantáló budapesti listáért. Hogy aztán ki szívathatta meg Ibolyáékat, azt csak találgatni lehet (biztos, hogy nem a jobboldalon kell keresni a csapatot), de a halálos találatot biztos, hogy ez vitte be. Elég csak ránézni az Elnökasszonyra, ott van az arcán minden. Még az is, hogy tisztában van azzal, hogy most eltűnnek és nem fognak itt hiányozni senkinek.

(MÁS)